HÚSVÉTI KIRÁLYSZÁLLÁSI TÚRÁK – 2015. április 04-06.
2015. április 25.
HÚSVÉTI KIRÁLYSZÁLLÁSI TÚRÁK – 2015. április 04-06.
Az időjárás előrejelzés okán teletömött sporttáskákkal és nagy bőröndökkel felszerelkezve érkeztünk meg Királyszállásra. Meleg ruhával készültünk a hideg időre és meleg szívvel a vidám hangulatú baráti együttlétre. Az előbbire - szerencsénkre - nem volt szükség, az utóbbi pedig garantált volt. Kegyes volt hozzánk az időjárás és mindhárom napon csodálatos napsütéssel ajándékozott meg minket. Gondolom, mindannyian hálásak vagyunk érte!
Megérkezésünket követően szombat délután neki is vágtunk az első 10-12 km-re tervezett túraútvonalunknak. A csapat felszerelkezett, ki-ki igénye és kedve szerint elemózsiával, nordic walking bottal. Én pedig az új túrabotomat vittem tesztelésre és próbaútra, remélve tőle a legjobbakat… Majd a jóleső ráhangolódást és bemelegítést követően elindultunk a medvehagymával gazdagon terített völgybe, hogy felfedezzük a környéket és meghódítsuk Bátorkő várát. Sikerült. Utunk az erdő hatalmas fái között madárcsicsergésben és gyönyörű környezetben vezetett, az elhagyott és nagyon régen megsemmisült vár romjaihoz, amit mára már megerősítettek, hogy az oda látogatók a kor hangulatát minél hosszabb ideig (és veszélytelenül) érzékelhessék. A látvány hívogatott fölfelé, de a lábunk alá is szorgalmasan kellett tekintgetnünk, hiszen a felvezető ösvény rövid ugyan, de szűk és meredek volt. Az élmény pedig maradandó. A romos sziklafalakról alátekintettünk a völgybe és elidőztünk a magasban egy kis uzsonna idejéig, hogy közben csendben töltődjünk és gyönyörködjünk a természetben. Majd folytattuk utunkat és Királyszállás felé indultunk ismét.
Menet közben megcsodáltuk a nagyszerű sziklaformációkat és elámultunk láttukra. Majd leereszkedtünk még egy meredek domboldalon, és én közben csodáltam az erdőt (és küszködtem a vadiúj túrabotommal, ami menet közben a ránehezedő súlyomtól szépen összecsúszott és megrövidült, ami enyhén szólva nehezítette a lefelé menetelemet). Mindeközben vártam az erdei állatok előbukkanását, hogy a természet közepén szarvast, őzikét vagy legalább nyuszi láthassak ugrándozni, mégiscsak húsvét közeledett . És dédelgettem még gondolataimban a régi álmomat, hogy egy elhagyott szarvasagancsot találok. Aztán, csodák csodájára, egyszer csak az avar alól előbukkant! No, nem egy állat, hanem Az agancs. És nem én találtam rá, hanem Szilárd botlott belé. De rám várt (szerintem)! És ezt Szilárd is így gondolhatta, amikor átnyújtotta nekem. Én pedig büszkén és örömmel elfogadtam. Köszönöm még egyszer!
Királyszállásra visszaérkezve, jött máris a következő élmény. Felfedezni Királyszállást: „ahol a madár se jár… az erdő közepén egy kis tisztáson...” Térerő nincs, viszont van friss levegő, lelassulás, közös időtöltés, egymásra figyelés. Van igényesen kialakított tiszta környezet, lepusztult állapotából szépen felújított kastélyszálló lambériával burkolt „új illatú” szobákkal, tágas terekkel, a játszószobában csocsóval és biliárdasztallal, jól felszerelt étkezővel. És volt az elmaradhatatlan főzőcske a bográcsban, mellette az élményidéző - ismerkedős beszélgetés, aztán a közös vacsora, mely közben és utána is beszélgetés, nevetgélés.
Az első éjszaka gyorsan eltelt, egyrészt mert későn feküdtünk le, másrészt mert a reggeli programok már vártak ránk. A remek társaság lelkes hölgy tagjai jógázni-, a hozzáértő férfiak pedig a harcművészet tudományát gyakorolni keltek fel korán reggel. A jógázás felkészítette testünket, lelkünket a vasárnapra tervezett 15 km-es távra és új élménnyel gazdagított.
A közös reggeli energiát adott, a maradékból csomagolt szendvicsek pedig útravalót biztosítottak. Jó hangulatban indultunk hát Burok-völgy és Bükkös-árok, Károly-lak, Hosszú-kígyós, Tűzköves-árok irányába. Az égbe nyújtózó fák itt is magasodtak felettünk, miközben medvehagyma-pázsiton sétáltunk és a lábunkkal tapostuk, kezünkkel tépkedtük a medvehagymát (már, ahol szabad volt ezt tenni, mármint szedni).
A vadregényes völgyben hatalmas kidőlt fatörzseken keltünk át, mert a természet ereje itt is megmutatkozott. A korábbi viharok okozta „kár” nyomai voltak a kidőlt és kettérepedt óriási fák maradványai. Ezzel együtt - vagy ennek köszönhetően - bámulatos és kalandos volt a túránk a Burok-völgyben. Sziklafalakkal szegélyezett szurdokvölgyben haladtunk utunkon és örültünk a napsütésnek, a mozgásnak, az erdő szépségének.
Hosszú-kígyóson megpihentünk néhányan, leültünk szemben a kereszttel. Azt, hogy az előtte lévő tábla szövege kire hogyan hatott, nem tudom, de engem magával ragadott: „… Rájössz, hogy lelked is van, hogy a természet része vagy, attól elválaszthatatlan… Látod, az erdő folyamatosan azt nyújtja, amiért teremtett: véd, fát ad, oxigént termel, vigasztal, felüdít, jókedvre derít, minden nap megteszi dolgát. Te is megteszed mindazt, amiért vagy? Gondold végig!”.
Ezután láthattuk még egy geológiai feltárás során előkerült, egyetlen síkban, spirálalakban felcsavart puhatestűek megkövült maradványait, és volt, aki vaddisznó kocák és kicsinyeik vonulását is elcsípte.
Visszafelé Királyszállásra egy sűrű, sötét fenyőerdő mellett haladtunk el, és a fenyőfák között egy apró napsütötte tisztás hívogatott minket, mint egy varázslatos mesebirodalom része. Hát persze, hogy itt is elkalandoztam!
Mire visszatértünk a szállásunkra, már rotyogott a bográcsban a vacsorának való. Kellemesen elfáradtan, kényelmesen elidőztünk a délutáni nyugalomban, ki-ki a maga kedve szerint. A közös vacsorát bulis hangulatú táncikálás követte, ami jócskán belenyúlt az éjszakába, ismét egy vidám élménnyel és sok-sok nevetéssel gazdagítva a résztvevőket.
A húsvéti reggeli sok finomságot és meglepetést is tartogatott. Volt csoki tojás és szolid locsolkodás. Aztán csomagolás és búcsúzkodás. 21 kedves és vidám ember, nagyon régi barátok és friss ismerősök köszöntek el egymástól, remélve és várva a következő találkozást.
Jegyezte: Megyeri Zsuzsi
Fotók: Schlauszky Csilla és Szilárd
